Írd a nevem be a gyenge patakba,
messze vigyék el a csacska habok,
szórd be a múltam az éjjeli vízbe!

Fusson az éjszaka fürge patakja,
zúgjon a méla folyóba sietve,
s bővizű tengere várja folyóját!

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

Találkoztam egy lánnyal. Azt hittem ez a tűz eléget majd mindent körülöttem. És miután szakítottunk, feltűnt, hogy egyedül vagyok. Ez a tűz tényleg elégetett mindent.."

„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"

"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak..."

"El kell távolodni a dolgoktól ahhoz, hogy valóban megértsük őket."

„De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések
neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A
többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami
muzsika előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a
búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi
szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod,
milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha
megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád
gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását… …Így aztán a kisherceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a
búcsú órája:
-Ó!- mondta a róka. –Sírnom kell majd.
-Te vagy a hibás - mondta a kisherceg.- Én igazán nem akartam neked
semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
-Igaz, igaz - mondta a róka.
-Mégis sírni fogsz!- mondta a kisherceg.
-Igaz, igaz - mondta a róka.
-Akkor semmit nem nyertél az egésszel.
-De nyertem.- mondta a róka- A búza színe miatt...”

„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”

"Engedd hogy szívembe zárjam a múltat, hazudd hogy lehet s én elhiszem újra. Nem kérek mást. Engedj szabadon s vissza se nézek már."

„Zuhanok... sötét van és félek. Nem látom a szakadék legmélyét.... De mi a rosszabb, a zuhanás vagy a földet érés?”

„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”

„A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.”