Ködfoltos párduc

A ködfoltos párduc zömök testfelépítéssel és ezzel arányosan minden létező macskaféle közül a leghosszabb szemfogakkal rendelkezik (2 hüvelyk). [1] Ez a korai kutatókat arra a megállapításra juttatta, hogy valószínűleg nagytestű szárazföldi állatokra vadászik. Azonban, mivel ezen faj vadonban elfoglalt élőhelye feltűnően kicsi, manapság inkább úgy véljük, hogy elsődleges zsákmányát fán élő emlősök, főleg gibbonok, disznófarkú makákók és nagyorrú majmok alkotják, melyet kisemlősökkel, szarvasokkal, madarakkal tarajos süllel és háziállatokkal egészít ki.

Abból a tényből adódóan, hogy fő zsákmányállata fán él, a ködfoltos párduc kitűnő mászó. Rövid, rugalmas lábainak, nagy mancsainak és éles karmainak együttes hatása nagyon magabiztossá teszi. A ködfoltos párducok farka olyan hosszú, mint testük, ezzel is segítve az állatot az egyensúlyozásban. Meglepő módon a macskák úgy is másznak, hogy az ágak alján kapaszkodnak, fentről lefelé lógva és fejjel lefelé másznak le a fatörzsekről

Elterjedési területe Dél-Kínára, a Himalája keleti részére, Észekkelet-Indiára, Délkelet-Ázsiára és az Indonéziai-szigetvilágra terjed ki. Thaiföldön valószínűleg már kihalt. Kedvelt élőhelyük az akár 2000 méteres magasságban lévő trópusi és szubtrópusi esőerdők, azonban néha a mangróve-mocsarakban és a füves területeken is feltűnnek. Élőhelyük különféle részein négy különböző alfajt jegyeztek le:

• Neofelis nebulosa brachyurus: Thaiföld (kihalt)
• Neofelis nebulosa diardi: Indonézia
• Neofelis nebulosa macrosceloides: Nepáltól Mianmarig (Burma)
• Neofelis nebulosa nebulosa: Dél-Kína

Viselkedés:

A ködfoltos párduc fán él, és olyan mókusszerű képességekkel rendelkezik, mint a dél-amerikai tigrismacska. Fogságban a ködfoltos párducok ösztönszerűen a hátsó lábaikon függeszkednek, hosszú farkukat lengetve egyensúlyoznak és fejjel lefelé szaladnak le a fatörzseken. A vadonbeli viselkedésük kevéssé ismert, azonban valószínűsíthető, hogy többnyire fán élnek és kedvelt vadászmódszerük, hogy a fákról ugranak a zsákmányra.

A ködfoltos párduc viselkedése nagyrészt ismeretlen az állat rejtőzködő természete miatt. Az összetartás és a falkaösztön nyilvánvaló hiánya miatt, feltételezhetően magányos élőlények. Bizonyára csak akkor állnak össze más egyedekkel, amíg a szaporodáshoz és kölyökneveléshez kapcsolódó tevékenységek lefoglalják őket. Míg egykor azt feltételezték, hogy a ködfoltos párduc csak éjszaka aktívak, manapság a macskákat már nappal is megfigyelték.

Szaporodás:

A nőstények 85 - 93 napig tartó vemhességi időszakot követően 1 - 5 kölyöknek adnak életet. A kicsik vakok és segítségre szorulnak, mint sok más macskafélénél. A felnőttekétől eltérően a kölykök foltjai „nem feltűnőek” – inkább teljesen sötét foltok, mint sötét gyűrűk. A fiatalok a megszületésüket követő kb. 10. napon kezdenek el látni, 5 héten belül lesznek aktívak és valószínűleg körülbelül 10 hónapos koruktól lesznek függetlenek. A ködfoltos párducok ivarérettségüket két éves korukra érik el és a nőstények minden évben egy almot ellenek. A fogságban élő felnőttek akár 17 évig is élhetnek: a vadonban, ebből következően ez az élettartam valószínűleg rövidebb. Ezek a számadatok reményt adhatnak, hogy odafigyelés mellett számuk növekedhet.

Ezen tények ellenére a fogságban végzett szaporítóprogram a korai szakaszokban kevés sikert értek el, nagyon valószínű, hogy ez amiatt van, mert a nőstényeket gyakran megölik az agresszív hímek. Azonban, az ápolók tapasztalatai szerint előnyt jelenthet, hogy a fiatal korhoz köthető párosodás gyakran sikeres.

Fennmaradás és veszélyek: