Itt vegyes költemények, mottók és idézetek találhatók; de vannak itt emlékkönyvbe kis versek is:
Ha majd egyszer évek múltán,
Kinyitod ezt a kis könyvet
Emlékezz rám, mint egy jó barátnőre,
S ha a sors messze is sodor
Ne felejtsd el, Milyen jó barátnők voltunk.
Ha egy esős napon a magány kísért
Vedd elő e kis könyvet… s emlékezz…
Emlékezz azokra a diákévekre
Amikor még együtt voltunk
S a magány felderül,
Mint eső után a szivárvány.
Mikor majd egy szép napon
Elhagyod az otthonod
S ha egyedül érzed magad,
Vedd elő e kis könyvet
Mely őrzi az emlékeket,
S lapozz bele, nézd meg…
Ettől a szomorúság eltűnik. Ne felejts el engem…
Mit ér neked a szerelem?
Tán egy ócska emléket,
Mely ott hever a sötétben
Régi, bús emlékek között?
Vagy tán neked a szerelem
Annyit ér, mint egy kedves,
Szép napsugarat, melyet
Magával hozott a szél.
Az élet neked és nekem
Mit ígér, tán sohase tudjuk meg.
De azt megtudjuk, hogy te
Kit szerettél… engem vagy a tengert…
Ott álltam a tengerparton,
Egyedül, magányosan.
S arra gondoltam, vajon a sors
Mily messze sodort engem-tőled
S vajon látlak-e még valaha…
Ily magányomban gondolkodva,
Valaki megfogta a kezem,
S én magamhoz érve ennyit feleltem:
-Tudtam, hogy találkozunk egyszer…
|