"...a nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart..."
"Hidd el, hogy annyira félek én! Nem tudom, van e még remény, hogy egyszer majd engem úgy szeretsz, ahogyan kit sosem feledsz..."
„Akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.”
„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”
Tegnap éjjel nem tudtam aludni, Mert tudom mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt! És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, Boldogan fogok rád mosolyogni, És majd eszembe jut, Hogyan hevertünk a fák alatt, Miközben megtanultunk szeretni! Az igazi szerelem felemel, És mindig többre sarkall, Lángra lobbantja szívünket, És békét teremt az elménkben! Te ezt tetted velem, És remélem én is ezt tettem veled! Szeretlek! Isten veled!
„Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”
„A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”
„Elfeledni a szépet oly nehéz, Kerestem kutattam mást de még bennem élsz. Az én szívem nem nyílik másnak már, Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”
„Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetne, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.”
„Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb. Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.”
„Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek.”
„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se de érzem: Így van ez. És szívem élve keresztre feszít."
"Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál Aki jóban-rosszban majd mellette áll És többé nincs határ... "
Egy lány megkérdezte a pasiját, hogy csinos-e? A fiu azt mondta nem. A lány megkérdezte, hogy szeretne-e vele örökké lenni? A fiu azt mondta nem. Megkérdezte, ha ő elmenne, akkor sírna? A fiu azt válaszolta hogy nem. Eleget hallott, ezért elment könnyek csorogtak le az arcán, de hirtelen a fiu elkapta a lányt és azt mondta: Te nem vagy csinos, gyönyörű vagy! Nem szeretnék veled lenni örökké, hanem veled AKAROK lenni örökké! Ha elmennél, nem sírnék, hanem meghalnék!
|